1. nap - 2014. Január 19.

2014.02.22. 17:03

Döbbenetes, hogy a levegő az egy anyag, és egy óriásgép - bár nagy erőkifejtés árán, mégis - hatalmas elánnal tör felfelé velünk elérve a 12 km-es magasságot, és -60 fokban majdnem 900km/órás sebességgel száguld velünk. Így is több, mint 10 óra alatt szeljük át az óceánt az amszterdami átszállás után.

Skócia, Izland felhőkben úszik, Grönland fjordjai viszont már nagyon jól látszanak, csakúgy, mint a kanadai sztyeppék. A Sziklás-hegység párhuzamos rojtjai után, nagy ívben a tenger fölé kanyarodunk - sajnos a nagy híd a túloldalról látszik jobban...

Megérkezünk a nagy kalandra!

A bevándorlásin néhány egyszerű kérdés után átjutva (persze a 10 ujjas ujjlenyomat és a helyszíni fotókészítés után) a bőröndjeink is megvannak :) meglepetés: Á. álldogál egy nagy névtáblával a kijáratnál. Kedves tőle, hogy gondolt ránk, nem írtam meg neki, hogy végül az első naptól lesz kocsink, nem felejtette el a humorérzékét és örül, hogy végre kitakarította és lemosta a kocsiját.

Izgatottak vagyunk, hogy mi lesz kocsival, merthogy előre lefoglaltuk ugyan, de nincs kifejezetten hitelkártyánk...csak debit, ami nem hitel- csak betéti. De nincs gond a kártyával, sőt még egy meglepi is vár az Alamo-nál: Corolla helyett egy Chevy Equinox grafitfekete terepjáró... nagyon vagány, nagy a csomagtere és nagyon erős kocsi ugyanannyiért.

A hotel a képekből elvártnak megfelelő, reptéri, kicsit moteles jellegű... Már 7 körül az ágyban voltunk, persze nem bírtuk ki, hogy ne üljünk be kényelmes járgányunkba, és benéztünk még előtte Oakland szívébe. Kétes, koszos külvároson áthaladva néhány templomból jövő család, és egy kínai utcai rendezvény mellett egy Subway tonhalszendvicset vacsorázunk.

Még belefért egy esti vízpart látvány és egy alapvető holmik bevásárlása az Alameda szigeten. No ez már egészen más környék, igényes földszintes házakkal...

2. nap - 2014. Január 20.

2014.02.22. 17:00

Érdekes amerikai reggeli: pirítós vajjal, zselészerű dzsemmel, selfmade palacsintatésztás gofry juharsziruppal, kukoricapehely, kellogs karikák, kétféle tej, feles tejszín, narancslé, löttykávé, forróvíz teához...unott kiszolgálószemélyzet, kb. mindenki mexikói.

Nagyjából mindannyian hajnali fél 3-kor felébredtünk, rövid visszaalvásokkal húztuk ki reggelig. Éjszakai ötlet alapján vezérelve első utunk egy telefontársaság üzlete, ahol 10+40 $-ért (a 10 maga a kártya díja, a 40 a havi kültség) egy hónapra van amerikai telefonszámunk.

Szintén kemény környéken haladunk át, de egy utca, és már a japán negyedben vagyunk benéztünk Nervi által tervezett betontemplomba - épp valamilyen műkedvelő orgonás előadás közben. A négy sarokpilléren nyugvó épületből a sarkokon szép látvány nyílik a környezetre, a belső tér puritán és nagyvonalú.

Következő irány a legendás Lombard street, előtte rövid séta a Union st-en, ahova klasszikus elegáns faházak között jutunk el. 

A szerpentines utca természetesen minden turista listáján szerepel, ezért mi sem hagyhattuk ki. És valóban városképileg, érdekességek szempontjából is csomóponti helyen van: túl azon, hogy a majdnem 50%-os lejtő leküzdésére kialakított szlalompálya önmagában egy attrakció, az utca felső pontjáról látni a börtönszigetet, a másik keleti irányban a Telegraphs hill, nyugatra a Presidio, délről pedig itt ereszkedik le a Cable car a visongó turistákkal. Szóval egy élmény...

Aztán a fishermens warf az elhagyhatatlan bread bowl-lal (5,75$) és krumplikarikák eléggé megülik a gyomrot, de hát a sirályoknak is enni kell valamit… jutott nekik is.

Séta a fókákhoz, visszafelé a Pier39-en keresztül. Biztos máskor is nagy a tömeg, de ma sok az amerikai is, nem csak a turista, mivel nemzeti ünnep van.

Az 2$/órás utcai parkolóból átállunk az öböl parti sétány parkolójába és egészen a hídig elsétálunk, nagy csőrű madarakat nézegetünk újdonsült, gyenge alkudozás és a kétes üzleti viselkedésre utaló minden jellemző közepette eredeti áron megvásárolt távcsövünkkel. Ez a hely több film helyszíneként szolgált már.

Visszafelé még egy kör a telegraph hill dombjára felvezető iszonyat meredek utcán, megállni szinte képtelenség, az autók a házakra merőlegesen parkolnak.

Elindultunk T-ék felé, az út a felhőkarcolós belvároson keresztül vezet, közben lassan besötétedik, a Baybridge felé nagy dugóba tömörödnek a kocsik. Több utca felől lehet rákanyarodni a kétszintes, 6+6 sávos pályára. A híd régebbi, és szebb is talán, mint a Golden Gate, mégis a jobb pozíciója miatt híresebbé vált.

Concorde-ban egy kínai bevásárlóközpontban D-nak veszünk egy nagyon szép orchideát (furcsa műanyag termékek között - egyhangúlag azt érezzük - nehezen tudnánk megszokni). T-ékkel rövid beszélgetés után egy Chily étterembe megyünk. Kedves, de korrekt módon távolságtartó kiszolgálást kapunk itt. T. chips mellé salsa-t és babos szószt kér előételnek - nagyon finom ízek -, aztán mindannyian különböző salátákat kérünk. Jót beszélgetünk.

Jó ötlet volt ez a telefon, azóta Á-val is már beszéltünk újra...

3. nap - 2014. Január 21.

2014.02.22. 16:40

Máris kezd hiányozni valami sós íz reggelire, pedig még csak második napja vagyunk itt. Elhatároztuk, hogy valami májast, vagy tonhalkrémet beszerzünk a pirítóshoz. Reggel felfedeztem, hogy Nagy Gábor keresett, és nem jó neki a holnap, ezért ma találkozunk, gyorsan meg kell néznem, hogyan tudok odajutni a Mission street-i toronyház parkolójához...

Elindulunk, óriási dugó befelé, pedig már 10 elmúlt, most a tegnapi 6 helyett 4$–t fizetünk a hídon. Célba vesszük a Union sqare-t, egy kis belvárosi séta kedvéért, a legegyszerűbbnek a tér alatti parkoló tűnik, délelőtt 3$, viszont déltől már 5,50$, úgyhogy mégsem maradunk olyan soká, mint eredetileg gondoltuk, hogy innen járnánk körül mindent.

Először a Mainden st. Néhány fotó készül Franck Lloyd Wright galériájáról - sajnos bent nem lehet fotózni, de az épület olyan belül, mint a guggenheim New Yorkban. A névjegye a piros négyzetben azért természetesen ott van a homlokzaton.

A Nike bolt a legújabb trendi darabokkal, aztán a Chesecake factory következik a Macy's nyolcadik emeletén. Giccsesen berendezett tér, elképesztő tortákkal. Miután kiderül, hogy ültetés van, és a recepción tudtomon kívül be is jelentkeztem, kiválasztunk három sajttorta szeletet. Már elsőre látszik, hogy kihívás lesz megenni, de pár perc múlva, mikor leteszik az asztalunkra a rá- és mellényomott tejszínhab még tetőzi a látványt. Jó pont újra - tegnap is a mexikóiban ugyanez volt -, hogy sima vizet kaphatunk jég és külön díjazás nélkül. (a jeget külön mondani kellett, mert itt mindenhol telenyomják)

Lemegyünk a partra ismét, mert az a terv, hogy befizetünk egy egyórás öbölhajókázásra. Kisebb hajó, mint a gold&blue, de fele annyiba is kerül. A tulaj ügyesen bevárja a turistákat, mi pedig ráérünk, mivel némi keresgélés után egy 0,5$/ó díja s utcai parkolóba sikerült beállnunk...A város parti képe nagyon érdekes, látjuk a tegnapi sétánk útvonalát, aztán jön a Golden Gate. A nap szembe süt, és van egy remekbe szabott méretű amerikai zászló a tetőfedélzeten - ahova mivel korán érkeztünk, még volt hely számunkra -, és néhány igen giccses, gyönyörű képet készíthettünk.

Visszafelé kanyarodva a távolban feltűnt két delfin is T. legnagyobb örömére. Aztán egy kör még a lepusztult Alcatraz körül - Al Capone volt lakhelye. Olaszos gyorsétteremben egy minisaláta, lasagne-nak tűnő tészta és egy töltött valamivel elütjük a félórával későbbre prognosztizált éhségünket (13$ hármunknak egy szénsavas üdítővel... nem szóltunk, hogy jég nélkül...). Ezután elindulunk a 1th street felé, ahol Gábor vár minket. A tömb körül teszünk egy kört, mert a garázs előtt egy tábla, hogy megtelt. Másodikra sikerült lejutni, a parkolóőr elkéri a kulcsot, leparkol a kocsinkkal. A recepciónál - óriási, elegáns üvegezett tér 10 m-es belmagassággal, az udvaron Franck Gehry szobor installációjával. Útlevél alapján látogató jegyet kapunk, aztán G-val megismerkedünk, és felvisz a 33. emeletre, ez egy még használaton kívüli szint, körben üveggel... Lélegzetelállító a látvány, kőrpanoráma a városra 100m magasságban. Leírhatatlan!

G. végigmutatja a Haworth irodabútor termékeit, végül egy médiafalnál lyukadunk ki, ahol újra lenyűgöz bennünket, ezúttal az interaktív képernyő lehetőségeinek bemutatásával. megtudjuk, hogy csütörtökön találkozunk Á-éknál, szinte a szomszédjukban laknak Sausalitoban.

süti beállítások módosítása