Hezitáltunk egy sort, hogy a mai 'szakmai'napra esetleg BART-tal - a helyi külvárosi vasút és a metró kombinációjával - menjünk be a városba, de mégis az autó mellett döntöttünk a kényelme miatt. A költsége sem sokkal több: bart 3x4,5$ oda-vissza, az 27$, míg a kocsi parkolása 17$ a felszínen, és a híd 6$, összesen 23$ (az üzemanyagot nem számolva.), de az autó szabadsága, illetve az, hogy az állomástól nem kell a sötétben kutyagolni, az összehasonlíthatatlan. Ráadásul itt senki nem jár gyalog...

Á. fél 10-re vár minket, egy az irodájukban dolgozó belsőépítész lánynak küldtük el előre kérdéseinket. M. kedves nő keleties vonásokkal. Nagyon összeszedett, magabiztos, látszik, hogy sok a dolga, mert nagyon sietne, de mégis készséges. Hamar fél 12, Á. még körbevezet a gyönyörűen helyreállított és átalakított tetőtéri loft-irodán, aztán elindulunk a cseh étterem felé, ahol R. Á-val van találkozónk. Szemtelen felirat a cseh ételek között az étlapon: Szeged paprikás (nem lehet belekötni, mert nem 'szegedi'...) Beválasztottunk egy sült kacsát, majdnem kifog rajtunk, gondolhattuk volna, hogy túl nagy adag lesz, hozzá a cseh sör kifejezetten kell! Kis séta a toronyházak közt, útbaejtve egy Peet's kávézót, eljutunk Á. munkahelyére. Elsősorban orvosi létesítmények tervezői kivitelezés-támogatásáért felel, mivel csak attól, hogy ArchiCAD-et tanult, BIM-specialista lett, és ez itt kincsnek számít. Szép látványterveket és akvarelleket mutat a cég munkáiról, közben a másik Á. - nagyvonalú úriember kísérőnk - néha anekdotázik, élcelődik kicsit, és mindenkivel kapcsolatba elegyedik néhány szó erejéig. Sok idős ember fárasztó, ő valahogy nagyon friss és fiatalos, bölcs és összeszedett.

Két óra körül aztán eljöttünk, kaptunk is egy tippet, kb 8 tömbnyire a Union sqare-en van egy cipőáruház (design shoe warehouse - DSW), ahol részben sikerrel jártunk, de a nike üzletbeis átmentünk, itt meglett az egyedi darab E-nek. Interneten egy közeli boltot vadásztam le, ahol Toms cipő kapható, de séta közben hirtelen annyira bizalmatlan lett a környék, hogy a fiú-lányoknál úgy döntöttünk, dolgunk végezetlenül fordulunk vissza. Feltűnő, hogy míg egy kávét jó helyen is kb 2,9ért meg lehet kapni, egy fél literes (csak kb., mivel ugye itt nem a litert használják űrmértéknek) már 3,8$ minimum! Utcainál a 3decis dobozos kicsit olcsóbb.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Volt még időnk, hogy megnézzük a parton felfedezett üzletet, ahol is sikerült F-nak és M-nak egy-egy szép darabot választani. 7-től itt ingyenes az utcai parkolás. Hazafelé ezúttal a parti utat választottuk, széles pálmafás sétányokkal esti fényben. Közben jött az ötlet, hogy lekanyarodjuk a Tresure Island-re - pazar esti fényárban. Fotózni nem nagyon tudtunk a hűvös szél és a körülöttünk ólálkodó mosómedve miatt. (a delfinek után a második állat az ,élőhelyén’ :)

Lassan lezajlik bennünk a biológiai átállás, így végigalusszuk az éjszakát, ezért nem tudom, hogy mikor tudom írni a naplót, ugyanis eddig ott volt rá a hajnal… Hosszabb kirándulásra készülünk ma. Cél a Muir woods park. Ezúttal a Richmondi hídon kelünk át, az öblöt északról megkerülve.

A parkot megközelítő út szerpentines, szép lakóterületekről indul. A parkban elcsábulunk és a pallókkal kijelölt minimál kört túlteljesítve egy plusz 2 km-es túrát teszünk. Hatalmas vörösfenyők között haladunk végig, elképesztő, hogy van néhány darab, ami több száz éve ott áll. Hatásos a metszeten bejelölt évgyűrűkön bemutatni, hogy mikor fedezte fel Columbus Amerikát.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Továbbmegyünk a part felé, leérünk Stinson beach-re. 20fok fölötti kellemes idő van. Hamar találni étkező helyet (ezúttal egy ,The Launch Box’), szendvicset, salátát eszünk (később kiderült, hogy a marhahúsos kissé nehezen emészthető Tündi gyomrának, így a visszafelé szerpentin már nem olyan könnyen átvészelhető), a pulled pork-os viszont nagyon finom. A kávét egy nyáron sorban állós, most csakminketkiszolgálós fagyisnál vesszük, ahol élmény nézni is, hogy hogyan készül el. A fagyi rendelésnél lebeszélnek arról, hogy két gombócot rendeljünk - úgy tűnik, ránk nézve eggyel is alig fogunk megbírkózni. A mentás csoki nagyon bejött!

• 
• 
• 
• 
• 
• 

A parton töltött idő a napsütésben nagyon kellemes, napokat lehetne itt tölteni.

• 
• 
• 
• 
• 

Visszafelé a parton haladva útba ejtünk egy ma már kilátónak használt ll. világháborús tengerészeti megfigyelőállást, majd a GG bridge felé néző panorámaút következik. Újabb fotóklasszikusok születnek.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Ádám fél 6-ra vár, hogy rövid helyismereti kirándulásra vigyen Sausalitoban, de előtte még belefér egy gyors kiruccanás Tiburon-ba, ami aztán tényleg nagyon villámlátogatásra sikeredett, de megérte érzékelni a félsziget kifinomult, igényes világát. El tudnánk képzelni egy hajóval bejárós lakóhelyként!

• 
• 
• 
• 

Emlékeztem, hogy hol van egy virágos, B-nek egy tulipáncsokrot vettünk - tudom, hogy kedveli. Á. már az utcán várt, mivel időben szóltunk, hogy érkezünk, levitt a kikötőbe, ahol a vízen lebegő kolónia házait mutatta meg, majd elmentünk az öböl eredetileg katonai célokra készült modelljének épülete mellett, bemenni nem tudtunk, de el tudjuk képzelni az áramlások megfigyelésére készült, most már látogatható makettet.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Az irodaként használt ipari épületek mellett. Néhány városépítészeti érdekességet is megtudtunk, például hogy azért nem tudják a vasutat ide kivezetni, mert túlzottan megéri azt az épületet fenntartani, ami a nyomvonal és a lehetséges állomás helyén van.

Á-éknál kellemes volt a hangulat, G-t is meghívást kapott, japán származású felesége fáradt volt, így otthon maradt. Néhány utcára laknak, meg vagyok róla győződve, hogy Á. idevonzotta őket :) Vörösboros marhahúsleves a vacsora és egy igazi amerikai pekándiós pite zárja a végén.

Hazafelé azt reméltem, hogy a híd jobban ki lesz világítva...szinte sötétben hajtunk át rajta.

Utolsó teljes napunk San Francisco-ban! Időben próbálunk indulni, mégis 10 óra, mire a Baybridge-hez érünk, így látjuk a rendszert, ahogy éppen olcsóbbra vált. Érdekes érzés lehet ott bosszankodni, hogy épp az utánam jövő már 2$–ral kevesebbet fizet...

Irány a Design Center, óriási régi raktárépületekből átalakított bemutatóterem-üzletek 4 szinten. Szinte mindegyikben tervezőiroda is működik, mert iszonyú mennyiségű minta áll rendelkezésre, amiből a kliens részére egyedit alkotnak mindenből. Itt tényleg van minden, de csak amerikaiból. Az európai design-t - úgy tűnik - csak néhány olasz cég képviseli, főleg konyhák és lámpák formájában jelenik meg...de persze lehet, hogy nem láttunk mindent, és a következő utcában vannak a skandináv és az olasz áruházak :)

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Időben kiszemeljük a földszinti előtér étkezőjét, ahol később elfáradva különböző szendvicsmenüt, salátát, leveseket eszünk. Különösen finom itt a tartalmas paradicsomleves, kicsit csípős. Itt nem volt olcsó enni, de minden minőségi és elég volt.

• 
• 
• 

Ezután következik a Mission distict, a latin városrész. A 23th street-en végighaladva láthatjuk az utcai naiv festészet megnyilvánulásait, kiszállunk fél órára, és rövid sétát teszünk. Sok mexikóival, félvér indiánnal, kubaival találkozni itt. Benézünk egy kávézóba, ahol minden asztalnál újságot olvas, vagy internetezik valaki. A sarokban helyi kávépörkölés zajlik.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A legjelentősebb street-art teljesítményt a 24th street-ről nyíló Balmy street-en találjuk, egy olyan sikátorszerű utcácskában, ahova sötétben szintén nem nagyon bátorkodnék bemenni.  http://goo.gl/maps/sfyzz

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Továbbautókázva döbbenetes tapasztalni a város változásait, szinte egy-két utcával odébb egészen más világ fogad minket. A Castro street-re kanyarodva igényes, egymás mellett szorosan épült villák között haladunk el. Jó, hogy automata váltós a kocsink, nem lehetne bírni ezt a millió stoptáblát. A meredek utcák külön nehezítő körülményt jelentenének, az automatában benne van a fék funkció. Itt az a szabály, hogy ahol körben stoptábla van, az mehet, aki hamarabb érkezik, de előtte mindenképp meg kell állnia.

• 
• 
• 
• 
• 
• 

A szivárványos zászlók közt haladunk el - a tolerancia jegyében errefelé jobb időben meztelenül flangáló emberekkel is lehet találkozni, akik az üzletekbe csak higiéniai okokból nem mehetnek be, hogy nehogy fertőtleníteni kelljen utánuk valamit -, aztán a Golden Gate parkot vesszük célba, ahol leparkolva körbesétáljuk a tudomány palotáját, és a DeYoung múzeumot. Meglepő, hogy mikor öt éve itt jártam, még fényesebb volt a rézburkolat, persze ez természetes, lesz még zöld is talán...

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Végül leértünk az óceánhoz, ahonnan aztán nem nagyon akaródzott továbbmenni, mivel a köd olyan varázslatos hangulatot teremtett azzal, hogy a délutáni nap a felhőkből kibújva szépen átvilágította. Kutyájukat sétáltató helyiek, pár őrült fürdőző - gondolom prezentálni kell majd otthon, hogy megmártóztak az óceánban -, video-n is rögzíti az eseményt.

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Még a zsebünkben lapul 3 cable car jegy, és gyorsan sötétedik, úgyhogy a Balboa streeten elindultunk visszafelé. Előre kinéztem a Yerba Buena park mellett egy parkolóházat, oda álltunk be. Rövid sétával elérhető innen a fordító, közben egy wc-t keresve sikerült betalálni a talán legnagyobb plázába a SF shoping centerbe, ahova majd visszafelé vacsorázni betérünk.

 

• 
• 
• 

Rövid sorban állás után a harmadik kocsira fértünk fel, a legjobb kifelé nézős ülőhelyet kapva a kocsi legelején. A Union centernél aztán a kocsi jellegéből fakadóan hirtelen kétszer annyian lettünk, előttünk is lógtak. Az utasok közösséggé formálódtak ahogy egy szűk helyen kellett beljebb húzódniuk, vagy a vészvillogóval előttünk megálló autó tulajdonosát 'csengettük meg'. Felejthetetlen élmény volt így este is az Alcatraz halvány körvonalát látni a meredek utcáról. Visszafelé megtaláltuk a F villamost, ahol betekintést kaptunk a hajléktalan-kultúrába. A legtöbben illedelmesen szóbaállnak a harsány, skandálva beszélő alakokkal.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Á. még felhívott, kedvesen érdeklődve, és jó utat kívánva...

Élménydús nap!