A tegnap esti San Francisco-i búcsúzás után elköszönünk Oakland-tól is, két utazós nap előtt állunk. Érdekes a tankolás errefelé, előre ki kell fizetni, de ugye így sosem tudjuk, hogy mennyi lesz a vége, ezért csak megbecsüljük, hogy kb. mennyiért akarunk tölteni...

Első uticélunk ma a Monterey öböl. Közeledve óriás homokdűnék között vezet az út, néhol nagy kiterjedésű, vöröses talajtakaró növényzet fogja meg, de egyes helyeken látszik, hogy komolyan küzdenek a közlekedést is akadályozó átfúvások ellen. Itt is a fischermen warf-on kezdünk, mindenhol a hagyományos ráklevessel traktálnak, finomak a kóstolók. Egy helyen elcsábulunk a karamellel futtatott popkornnak , (piszok drága, 5$) és mivel egy hete nem ettünk gyümölcsöt egy vegyes dobozka eper-dinnye kombónak. A móló végén fel lehet menni az étterem tetejére, innen aztán elénk tárul az öböl... és egy meglepetés: egy magányos seaotter, vagyis egy vidra törögeti hanyatt fekve a hasán a zsákmányát, a mélyről felhozott kagylót...pont most maradt a kocsiban a távcső!

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Az egy óra gyorsan elröppent, tovább haladunk a világítótorony felé, de mielőtt kiérnénk a partra, egy helyen mókusok kunyerálnak eleséget, aztán megpróbáljuk megkeresni az itt állomásozó lepkéket. És tényleg úgy van, a dombtető magas fái tele vannak velük. Mivel a virágok nedveit szopogatják, gyorsan rájöttünk, hogy hol lehet lencsevégre kapni őket.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A Spanish bay partvonalán aztán a sziklák közé becsapó víz között fókafejeknek tűnő sötét foltokat látunk mozogni, amikről aztán közelebb érve még távcsővel sem tudjuk eldönteni, hogy csak fel-felbukó hínárkócos növények, vagy tényleg valamilyen állatok.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Hamarosan a 17 mérföldes út 'rezervátumának' kapujához érünk, ahol 10$-ért megcsodálhatjuk pár száz milliomos óceánra néző nyaralóját, a golfpályákat, a ciprusokkal övezett fehér sziklás, homokos partot (a szegény lélegeztetőkészülékre rakott 250 éves magányos darabra is rábukkanunk...).

• 
• 
• 
• 

Mindenhol deszkások próbálják megülni a hullámokat. A leghosszabb partszakasz aztán Carmelnél tárul elénk, ahol aztán ugyanaz jelenik meg előttünk, mint az iménti rezervátumban, csak sokkal sűrűbben, és kisebb léptékű épületekkel - Carmel utcáin bolyongva végül egy kávézóban kapunk finom zöldséglevest, tojásos csőben sült brokkolit és gyümölcsös joghurtpudingot, és a kávé megkóstolása sem maradt el.

 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Tovább kell mennünk, mert nem szerettünk volna sötétben utazni, főleg nem egy olyan útszakaszon, ami előttünk áll. Az 1-es útra kanyarodunk rá, végig az óceánparton kanyargunk. Tényleg úgy van, ahogy leírják, 5 mérföldenként kénytelen az ember megállni egy fotó erejéig, mindenhol egyedi sziklakombinációk tárulnak elénk, és a lemenő nap is kibújik az időközben összetorlódott felhők közül. Az erdei szakaszokon érdekességszámba megy a fakabinos motel - előtte motorok állnak - a publikus mosdóra állnak sorban.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Hosszú szakasz marad sötétben vezetni, de nagyon jól működik a nálunk az út szélére rakott piros és fehér pálcikák helyett a felezővonalon lerakott sárga macskaszemek, két sorban jelezve a záróvonalat, távolról mutatja a kanyarulatokat.

Morro bay-hez érve nagyon kellemes hotelben foglaltunk szállást. Egy mexikói büfében elköltött vacsora után a szokásos kidőlés...

A tévét nem kapcsoltuk be eddig - itt sem!

Már kezdünk rutinosak lenni a bőröndözésben. Mindent be kell vinni a szállodai szobába, a biztosító felhívja a figyelmet, hogy ha van szálláshelyünk, nem fizet a kocsiból ellopott holmik után… Morro bay névadója a kikötőben álló Morro szikla. Legurulunk hát, addig nem megyünk tovább, míg nem látjuk közelebbről. Hétvége lévén - de itt lehet, hogy hétköznap is ugyanez a helyzet - már kora reggel tele van a földnyelv hullámlovasokkal. Egy helyen azt is látjuk ahogy az oktatás zajlik.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Megyünk tovább az 1-es úton, elhaladunk egy majdnem száz éve kihalt őslakos törzs egykori lakóterülete mellett. A tó medre méterekkel lejjebb van a száraz idő miatt, óriási területeken látszik a fenék K-ékat felhívtam, hogy tudunk-e találkozni a csomag átadás erejéig. Megpróbáltuk belőni az időpontot és a helyet, ahol aztán találkozni tudunk Costa Mesa-ban, Los Angeles külvárosában.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Santa Barbaránál egy rövid sétát engedünk meg magunknak a fából ácsolt, egyszer nagyjából teljesen leégett, de újjáépített mólón, megérte a sétát - egy helyen ötletes célbadobós kéregető van kiterítve a homokra, arra inspirál, hogy adakozz a kreatív hajléktalannak - beljebb több száz pelikán pihen, egy részük a vízben, a többi a homokos parton nézelődve. A víz fölött pár centivel repülő nagytestű jószág rajokban szeret itt tanyázni.

Miután egy kihajtónál tankoltunk, célba vettük a találkozó helyünket, és élveztük a legbelső sáv előnyeit, ahol csak olyan kocsival lehet haladni, amiben legalább ketten ülnek - el tudom képzelni az átlagot, körülnézve még képzelőerő sem kellett.

K., T. és a hét éves D. társaságában egy Boudin pékségben cipós bablevest, paradicsomlevest, nagy tál salátákat eszünk, nagyon finom volt minden, meghívtak minket ebédre. Kicsit elcsúszott az érkezésünk, fél kettő múlt, így ők már túl vannak rajta, de legalább tudnak beszélni. Nagyon hálásak a csomagért, amit elhoztunk nekik, legkiváltképp a túrórudiért, ami errefelé nincs, és a magyarok odaáig vannak érte, legalább annyira, mint az omniáért. T. az I..-nél dolgozik, mesélnek nekünk a helyi magyarokról, de leginkább a fiukról, aki kínaiul tanul (mindent) és mellette második nyelvként a spanyolt is tanulja. A kissrác elkápráztat az írásjeleivel, gyorsan egy kis kínai nyelvleckét tart nekünk.

 

Tovább indulunk San Diego felé, 65mile/óra helyett nagyjából mindenki 75-tel száguld. Nagy segítség volt, hogy T. felhívta a hotelt, és tisztázta, hogy a portaszolgálat fog minket beengedni, előkészítették a check-in csomagunkat. Tágas szállásunkba lépve megerősödik az érzés, hogy most jöttünk nyaralni! Teljesen felszerelt konyha, tágas nappali, széles panorámaajtóval, ami mellett két oldalon egy-egy méterre beforduló falakra tükröt raktak, igy ennyivel még szélesebben hat a látkép. A lemenő nap színesre festi a felhőket, nehéz betelni a látvánnyal.

Most először ittlétünk alatt egy nagyobb szupermarketet kerestünk fel és bevásároltunk a következő napokra.

A negyedik szinten lakunk, épp olyan magasan, hogy már átlátunk a pálmák fölött, de még elég alacsonyan, hogy lássuk a közvetlen előttünk elterülő part hullámait. Csak egy sétány húzódik közöttünk. A szél lassan elfújja a felhőket, fokozatosan világosodik. Ma 20 fok lesz...az erkélyünk előtt egy másodpercre megállt egy kolibri.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Hosszú séta mellett döntöttünk ma reggel, mert az elmúlt két nap az utazásról szólt, és most jól fog esni egy kiadós mászkálás. Dél felé indulunk a Pacific Beach-en. Még ilyenkor is reggeliért sorban állók mellett haladunk el egy helyen, ahol aztán vagy séta közben fogyasztják el a névre szóló kávét, vagy leülnek egy víz felé fordított, magasított székeken. Óriás palacsinták pirított bacon csíkkal, némelyiken juharszirup is... Huhh.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Végestelen-végig kis nyaralóépületek, aprócska földszinti terasszal, magas fotelekkel, a legtöbbnél BBQ-val. Legfeljebb néhány új van - pl. ahelyett, ami leégett - a többi mind a 70-es éveket idézi.

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Közben megszomjazunk, benézünk egy boltba, ahol sikerül a sétányon futkosóknak, biciklizőknek rendszeresített diétás, ízesített italokból választani... lassan csak elfogy a melegben... Jó nagy séta kerekedik belőle, egészen eljutunk a Mission bay bejáratáig, a lagunasziget csúcsáig. Visszafordulva az ismerős szupermarketben egy ebédrevalót vásárolunk. Ebéd közben ér minket a nagy meglepetés: pontosan a szállodánk előtti partszakaszon kb. 1mérföldre egy csapat bálna táplálkozik, kedves jelzésként fúj egyet, aztán látjuk a farkát kiemelkedni a vízből, némelyik megcsillan a napfényben. Csodás látvány, főleg hogy az ablakunkból élvezhetjük. Közben egészen jól kitanulmányozzuk, hogy a pelikáncsapatok hogyan használják ki a feltornyosuló hullámok előtt felszálló levegőt, és siklanak szinte a víz felületét, a hullámok taréját karcolva.

Délután programként az Oldtown, ‘California születési helye’ következik a látnivalók sorában. Egy tér körül skanzenszerűen felsorakoztatott kis házikók, mindben vagy egy üzlet, vagy kiállítás. Most egy teaboltban veszünk kávét T-nek. A tér végén óriási belsőudvaros étkező udvar, igazi latinos salsa-t hallgatunk közben.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Tovább is megyünk, egy olcsó parkolót sikerül találni a gázlámpás negyed szélén, 1$ óránként. El kezd éppen sötétedni, a fényeket már bekapcsolták...viszont a lámpák szebbek lennének sárgásabb fénnyel. Az utcák proccos steak-éttermekkel teli, általában 35$-tól kezdődnek a húsételek.

A Horton-plázában fejeztük be a napot, két inget vásároltunk, meg kakaót és muffint egy bioboltban. Itthon vacsoráztunk.