Már kezdünk rutinosak lenni a bőröndözésben. Mindent be kell vinni a szállodai szobába, a biztosító felhívja a figyelmet, hogy ha van szálláshelyünk, nem fizet a kocsiból ellopott holmik után… Morro bay névadója a kikötőben álló Morro szikla. Legurulunk hát, addig nem megyünk tovább, míg nem látjuk közelebbről. Hétvége lévén - de itt lehet, hogy hétköznap is ugyanez a helyzet - már kora reggel tele van a földnyelv hullámlovasokkal. Egy helyen azt is látjuk ahogy az oktatás zajlik.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Megyünk tovább az 1-es úton, elhaladunk egy majdnem száz éve kihalt őslakos törzs egykori lakóterülete mellett. A tó medre méterekkel lejjebb van a száraz idő miatt, óriási területeken látszik a fenék K-ékat felhívtam, hogy tudunk-e találkozni a csomag átadás erejéig. Megpróbáltuk belőni az időpontot és a helyet, ahol aztán találkozni tudunk Costa Mesa-ban, Los Angeles külvárosában.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Santa Barbaránál egy rövid sétát engedünk meg magunknak a fából ácsolt, egyszer nagyjából teljesen leégett, de újjáépített mólón, megérte a sétát - egy helyen ötletes célbadobós kéregető van kiterítve a homokra, arra inspirál, hogy adakozz a kreatív hajléktalannak - beljebb több száz pelikán pihen, egy részük a vízben, a többi a homokos parton nézelődve. A víz fölött pár centivel repülő nagytestű jószág rajokban szeret itt tanyázni.

Miután egy kihajtónál tankoltunk, célba vettük a találkozó helyünket, és élveztük a legbelső sáv előnyeit, ahol csak olyan kocsival lehet haladni, amiben legalább ketten ülnek - el tudom képzelni az átlagot, körülnézve még képzelőerő sem kellett.

K., T. és a hét éves D. társaságában egy Boudin pékségben cipós bablevest, paradicsomlevest, nagy tál salátákat eszünk, nagyon finom volt minden, meghívtak minket ebédre. Kicsit elcsúszott az érkezésünk, fél kettő múlt, így ők már túl vannak rajta, de legalább tudnak beszélni. Nagyon hálásak a csomagért, amit elhoztunk nekik, legkiváltképp a túrórudiért, ami errefelé nincs, és a magyarok odaáig vannak érte, legalább annyira, mint az omniáért. T. az I..-nél dolgozik, mesélnek nekünk a helyi magyarokról, de leginkább a fiukról, aki kínaiul tanul (mindent) és mellette második nyelvként a spanyolt is tanulja. A kissrác elkápráztat az írásjeleivel, gyorsan egy kis kínai nyelvleckét tart nekünk.

 

Tovább indulunk San Diego felé, 65mile/óra helyett nagyjából mindenki 75-tel száguld. Nagy segítség volt, hogy T. felhívta a hotelt, és tisztázta, hogy a portaszolgálat fog minket beengedni, előkészítették a check-in csomagunkat. Tágas szállásunkba lépve megerősödik az érzés, hogy most jöttünk nyaralni! Teljesen felszerelt konyha, tágas nappali, széles panorámaajtóval, ami mellett két oldalon egy-egy méterre beforduló falakra tükröt raktak, igy ennyivel még szélesebben hat a látkép. A lemenő nap színesre festi a felhőket, nehéz betelni a látvánnyal.

Most először ittlétünk alatt egy nagyobb szupermarketet kerestünk fel és bevásároltunk a következő napokra.