Döbbenetes, hogy a levegő az egy anyag, és egy óriásgép - bár nagy erőkifejtés árán, mégis - hatalmas elánnal tör felfelé velünk elérve a 12 km-es magasságot, és -60 fokban majdnem 900km/órás sebességgel száguld velünk. Így is több, mint 10 óra alatt szeljük át az óceánt az amszterdami átszállás után.

Skócia, Izland felhőkben úszik, Grönland fjordjai viszont már nagyon jól látszanak, csakúgy, mint a kanadai sztyeppék. A Sziklás-hegység párhuzamos rojtjai után, nagy ívben a tenger fölé kanyarodunk - sajnos a nagy híd a túloldalról látszik jobban...

A bevándorlásin néhány egyszerű kérdés után átjutva (persze a 10 ujjas ujjlenyomat és a helyszíni fotókészítés után) a bőröndjeink is megvannak :) meglepetés: Á. álldogál egy nagy névtáblával a kijáratnál. Kedves tőle, hogy gondolt ránk, nem írtam meg neki, hogy végül az első naptól lesz kocsink, nem felejtette el a humorérzékét és örül, hogy végre kitakarította és lemosta a kocsiját.

Izgatottak vagyunk, hogy mi lesz kocsival, merthogy előre lefoglaltuk ugyan, de nincs kifejezetten hitelkártyánk...csak debit, ami nem hitel- csak betéti. De nincs gond a kártyával, sőt még egy meglepi is vár az Alamo-nál: Corolla helyett egy Chevy Equinox grafitfekete terepjáró... nagyon vagány, nagy a csomagtere és nagyon erős kocsi ugyanannyiért.

A hotel a képekből elvártnak megfelelő, reptéri, kicsit moteles jellegű... Már 7 körül az ágyban voltunk, persze nem bírtuk ki, hogy ne üljünk be kényelmes járgányunkba, és benéztünk még előtte Oakland szívébe. Kétes, koszos külvároson áthaladva néhány templomból jövő család, és egy kínai utcai rendezvény mellett egy Subway tonhalszendvicset vacsorázunk.

Még belefért egy esti vízpart látvány és egy alapvető holmik bevásárlása az Alameda szigeten. No ez már egészen más környék, igényes földszintes házakkal...