Vezetni ugyan nem fogom, de ma életemben először ülhetek egy valódi gépszitakötőben, valószínűleg életre szóló élmény következik...!

Még van egy kis időnk a megbeszélt fél 10-es indulásig, így elkocsikázunk a Pasadena-t nyugatról határoló Aroyo területre, ahol századfordulón épült műemlékházak állnak. 400-at is jegyeznek ezen a területen, de a leghíresebb, a helyi építészkamara által felkarolt és múzeumként üzemeltetett Gamble house, zsindelyburkolatos faház, ólomüveg ablakokkal, a teraszba illesztett tavacskával. Innen indulva jó párat megnéztünk még...

A kisebbik János elcserélte a járatát, hogy kikísérhessen minket, a nagyobbikkal pedig kihasználjuk a várakozási időt és a búcsúzásig beszélgetünk. Közben megérkezik Sim, a japán fiú - higgadtsága megnyugtató, bár az izgalmak közepette sem felejtjük el, hogy kiben bízunk!

Beszállunk, én előre, a lányok hátra, vezetőnknek mindegy melyik oldalon ül... A légcsavar lassan felpörög, a kis gép rázkódni kezd, jelentőségteljesen egymásra nézünk... Finoman emelkedni kezd velünk a gép, a zajcsökkentő fejhallgatón keresztül hallgatjuk a toronnyal és a levegőben lévőkkel folytatott kommunikációt. Sim néha felhívja a figyelmünket a jellemző pontokra, nyugat felé indulunk, úgy tűnik, hogy közel 50 perces utunkon végig fogjuk járni Los Angeles jellemző pontjait, köztük azokat is, amiket fejmagasságból már láttunk. Pasadena központ, roseball stadion, a 134-es Freeway, majd a hollywood sign, Beverly hills az útvonal. Elhaladunk a Getty center előtt, amit tegnap körbejártunk, majd Santa Monica-nál érjük el a tengert. Már eddig is többször kell felkapni az állunkat, de ami itt következett, kevés ahhoz fogható van: a gép szép lassan leereszkedett a víz fölé, majd begyorsulva kb. 30 láb magasságban végigsuhant dél felé a parttól 100 méterre. A házak szintjén látni a tengerparti nyaralók utcaképét, és a pier-ek vízbe nyúló ácsolt faépítményeit, leírhatatlan...

Közben elérkezünk a nemzetközi repülőtérig, elsuhanunk a felszálló zóna alatt, majd a szárazföld fölé érve a teret dél felől közelítjük meg. Újabb lenyűgöző mutatvány, a gép egy helyben, mint egy lift, elkezd emelkedni, nagyjából a felszálló pálya derekánál a kellően biztonságos magasságban keresztben áthaladunk fölötte... Elképesztő látvány!

A stadion fölött elrepülve a toronyházak felé vesszük az irányt, a The Ritz Carltonnál - a Genslernél Dávidék tervezték! - érjük el őket, egyszer körbekerüljük fokozatosan emelkedve. Minden torony tetején jól láthatóak a leszállópályák, némelyiken a medence is...

Visszaülve az autóba órákig csak a sóhajtozást lehet hallani, hogy ez mennyire döbbenetes élmény volt! Ennyi mára majdhogynem elég is lenne, de elindulunk a délutáni programunk irányába, közben még megállunk egy ajánlott gyorsétteremnél, ahol garantált marhahúsból készül az a háromféle burger, ami kapható, a fries-t pedig friss krumpliból készítik, nem mélyhűtöttből. In-n-out a hely neve, és itt is, mint nagyjából mindenütt, sor áll.

Innen Malibut ütjük be a gps-be, malibu pier-nél tudunk lemenni a partra. Dávidtól tudjuk, hogy a nedves homok mindenütt közterületnek számít, így bár telekkönyvileg a vízpart is magántulajdon, át lehet járni rajta, a kerteket, teraszokat egy vonalban kerítésekkel zárják le. Ez a rész a nagy építészek 'játszótere', kicsiben megtaláljuk a Getty Center reinkarnációit, pazar vízparti villák szorosan egymás mellett.

Innen felkanyarodtunk még a Malibu fölötti hegyekben található Paramount Pictures ranch-hez, ami több film helyszíne is volt (Queen doktornő, Farm ahol élünk...), és érkezésünkkor is valamilyen western epizódot forgattak az egyik épületben.

Visszafelé Santa Monica vízparti részén álltunk meg Gehry által tervezett bevásárló központnál és egy sétálóutcában lazítottunk kicsit. Az utcán minőségi gitárzene tisztán csengő énekhanggal... mire útnak indulunk a szállodába, már lecseng az esti csúcs.