Meggyűlt a bajunk a mosógéppel. Elsőre valahogy nem jöttünk rá, hogyan működik. Aztán kiderült, hogy nem egy, hanem 4 db 25-centes kell hozzá - hogyan is gondolhattuk!?

• 
• 

Sikerült skype-on a kapcsolódás a családdal, sőt A. is visszahívott, így velük is tudtunk kicsit beszélni, rövid beszámolót tartottunk a tegnapi sétában kapott arcpírjainkat is bemutatva.

Miután beraktuk a mosott holmit a szárítóba, elindulunk a Point Loma felé. Ez egy a végén katonai objektumban záruló fél sziget. Valahogyan ez a sziget lehet a tenger felől benyomuló köd határvonala, mert a város felé tekintve tiszta, a tenger felé az orrunkig se látunk. 5$–os belépő a területre - öt napig érvényes, lehet, hogy érdemes tiszta időben visszajönni, mert a látogatóközpont leírása szerint innen remekül meg lehet figyelni a bálnákat.

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Megkerüljük, sőt be is megyünk a világítótoronyba. Pici szoba a toronyőrnek és egy másolat a 10 mérföldről látható prizmás lámparemekből. 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Visszafelé kőzetmintát és egy helyi temetőt fotózunk...

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Leérve újból bekocsikázunk a downtown parti részéhez, és egy órás sétára indulunk a kikötőben. Árbócos vitorlások mellett egy óriási anyahajó is múzeumként kiállítva. Itt befizetünk egy holnapi whale watching túrára, remélve. A pénztáros túlartikulálva magyarázza el, hogy ne hozzunk ételt, mert minden van a hajón - jó üzlet. A jegy 37$ egy főre (brutto). Amúgy erre mindenhol számítani lehet, hogy kiírva az áfamentes árat láthatjuk, mindenre rájön az áfa. Ennek talán az összehasonlíthatóság miatt lehet jelentősége, mert vállalkozonként változhat az áfa... Vagy valami ilyesmi. A Ralph's nál, ahol élelmiszert szoktunk vásárolni, rendszeresen megkérdezik, hogy látogatók vagyunk-e, és ha azt mondom, hogy visitor, akkor 0 áfát számol a gép.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A beach village gyenge utánzata az oldtown-ban látottnak, csomó üzlet zárva van, a legtöbb gagyi ajándékbolt... Továbbmegyünk hát a parti szállodák között, amik több esetben egy felpumpát földszintes stílusában készültek. A sok között észreveszek egy ismerős karaktert, Meier kézjegye látszik rajta. Kénytelen vagyok közelebb menni, csomó fotó készül. Az őröktől megkérdezem, hogy ki tervezte :) persze nem tudják... Betessékelnek a portához. Itt aztán elolvastatják a táblán: tervező Richard Meier, de a kapuőr felajánla, hogy ha a detektoron átmegyünk és itt hagyjuk a fényképezőgépet, felmehetünk a 13-15. emeletekre, ahol a tárgyalótermek vannak - merthogy ez Kalifornia bírósági épülete. Ezt nem lehet kihagyni, úgyhogy annak ellenére, hogy mindjárt lejár a parkolójegyünk, belépünk a hófehér épületbe. Különleges élmény, majdnem olyan, mint a San Francisco-i, csakhogy ez egy valódi Meier... építészeknek ajánlott:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A kocsiba ülve délnek indulunk, hogy 9-ig 4 óra alatt végigszaladjunk a Las Americas Premium Outlets boltjait. Hasonlóan Parndorfhoz az országhatárra települt bevásárlóközpont nagy leárazásokkal. Kb. 100 méterre megközelítettük a mexikói határt, itt van a piros villamos végállomása, ami a San Diegoi Santa Fe állomásról indul...sokan csak gyalogosan kelnek át a határon.

Az üzletben is volt jópár hely, ahol spanyolul fogadtak, vagy köszöntek el tőlünk.