Ködben úszik minden...remélhetőleg mire bálnát nézni indulunk, már kitisztul. A partot minden nap gyönyörűen felgereblyézik egy géppel, így látszik gondozottnak, csakúgy, mint a járdaszegélyek melletti fű, amelyik nem tud ránőni a betonra, mert egy speciális géppel gyönyörűen manikűrözik az egész városban.

• 
• 
• 
• 

Ma reggel a családdal sikerül egy rövid videobeszélgetés. Örülünk hogy egy kis bepillantást adhatunk azokba az élményekbe, amit itt átélhetünk. Első utunk egy helyi mindenes boltba vezet, a CVS-ben SD kártyát szeretnénk venni, mert E. már tegnap nem tudott fotózni. Szerencsére a 16GB-os pont akciós, úgyhogy nekem is veszünk belőle egyet. Majd északra indulunk a parton.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

La Jolla negyedben járunk, ahol az európai kocsik aránya majdnem 50%, ezért arra következtetünk, hogy egy gazdagabb környéken járunk. Gyönyörű kertek mindenhol, örökzöldekkel, átjárós kocsibehajtókkal...a spanyoltól a modernig minden megtalálható. Épp a modern művészetek múzeuma előtt parkolunk le. Innen újraindul a parti sétány, és a különlegesen lekoptatott sziklák között egy leopárdfóka telepre bukkanunk. Vannak fiatalok is közöttük, de mind ugyanúgy mozognak, néha vakaróznak kicsit, néha kifli alakban nyújtóznak egyet, főleg mikor a kisodródó hullám eléri őket.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Lassan nézni kell az órát, mert negyed 1-re ott kell lenni a hajó indulásánál. Az olcsóbb parkolóba nem tudunk leállni, és bár a hajóhoz elvileg időben érkeztünk, nem sok idő maradt enni - tehát krumpli, corn-dog, wurstlis-káposztás szendvics a gyorsebéd. Megvannak a jegyek, kocsi lerakva - indulhatunk.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A hajón csak az árnyékos oldalon 'hátul' maradt hely, de gyorsan ocsúdunk, hogy a hajó farral kifelé ál, ezért indulás után megfordul. Csodás időt kaptunk. A menetszél ugyan elég bántó, a hőérzetnek nem segít, de a nap gyönyörűen süt. Nem mondták, hogy napolaj is kell... Fél óra alatt kiérünk a Point Loma alá, ahol már több hasonló jármű vesztegel mintha körülállnának valamit. Feléjük tartunk, ráutaló jelnek véve a pozíciójukat. És tényleg, nem telik bele sok idő, megpillantjuk a hatalmas hátat. Egészen közösséggé formálódnak a hajó utasai, a hangszórókon kis kiképzést kapunk, hogy mit kell kiáltania annak, aki először meglátja... Leállnak a motorok, és úgy figyeljük, ahogyan dél felé tart ... Aztán hirtelen felbukkan, és nem is akárhogyan, orrával többször is kiemelkedik a vízből, aztán farkával nagyot csap. Néhány ilyen attrakció után percekre eltűnik, utána jóval odébb látjuk meg ismét a szökőkutat.

• 
• 
• 

Nem is mondtam, hogy távolabb egy delfinrajt láthattunk óriási sebességgel elviharzani, csak távcsővel lehetett igazán látni belőlük valamit. Egy másik hajótól jött a hír, hogy északabbra láttak egy párost. A hajós cégek úgy látszik összetartanak, segítik egymást. Céljuk, hogy az óceán, és az állatvilág iránti tiszteletre tanítsák az embereket. Ahogy a bálnához közeledünk, inkább mögé fordul semmint szemből megijesztené, újból leállítják a motorokat...egészen közel mennek el, megint mellettünk a hatalmas méretű testek.

Visszafelé egy kakaót szorongatva próbáltuk melegen tartani magunkat, de nem nagyon sikerül, eléggé átfáztunk, annak ellenére, hogy arcunkat szépen megpirította a nap. Még a fókák felé kanyarodunk, hogy kitöltsük a megvásárolt időt, és... Hirtelen megfordul a hajó, mert meglátták a bébibálnát, amiről már induláskor is beszélt a 'master whaler' önkéntes. És nekünk is ráadásként megadatott a kis fekete tömpeorrú eltévedt bálnafióka látványa.