Lassan lezajlik bennünk a biológiai átállás, így végigalusszuk az éjszakát, ezért nem tudom, hogy mikor tudom írni a naplót, ugyanis eddig ott volt rá a hajnal… Hosszabb kirándulásra készülünk ma. Cél a Muir woods park. Ezúttal a Richmondi hídon kelünk át, az öblöt északról megkerülve.

A parkot megközelítő út szerpentines, szép lakóterületekről indul. A parkban elcsábulunk és a pallókkal kijelölt minimál kört túlteljesítve egy plusz 2 km-es túrát teszünk. Hatalmas vörösfenyők között haladunk végig, elképesztő, hogy van néhány darab, ami több száz éve ott áll. Hatásos a metszeten bejelölt évgyűrűkön bemutatni, hogy mikor fedezte fel Columbus Amerikát.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Továbbmegyünk a part felé, leérünk Stinson beach-re. 20fok fölötti kellemes idő van. Hamar találni étkező helyet (ezúttal egy ,The Launch Box’), szendvicset, salátát eszünk (később kiderült, hogy a marhahúsos kissé nehezen emészthető Tündi gyomrának, így a visszafelé szerpentin már nem olyan könnyen átvészelhető), a pulled pork-os viszont nagyon finom. A kávét egy nyáron sorban állós, most csakminketkiszolgálós fagyisnál vesszük, ahol élmény nézni is, hogy hogyan készül el. A fagyi rendelésnél lebeszélnek arról, hogy két gombócot rendeljünk - úgy tűnik, ránk nézve eggyel is alig fogunk megbírkózni. A mentás csoki nagyon bejött!

• 
• 
• 
• 
• 
• 

A parton töltött idő a napsütésben nagyon kellemes, napokat lehetne itt tölteni.

• 
• 
• 
• 
• 

Visszafelé a parton haladva útba ejtünk egy ma már kilátónak használt ll. világháborús tengerészeti megfigyelőállást, majd a GG bridge felé néző panorámaút következik. Újabb fotóklasszikusok születnek.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Ádám fél 6-ra vár, hogy rövid helyismereti kirándulásra vigyen Sausalitoban, de előtte még belefér egy gyors kiruccanás Tiburon-ba, ami aztán tényleg nagyon villámlátogatásra sikeredett, de megérte érzékelni a félsziget kifinomult, igényes világát. El tudnánk képzelni egy hajóval bejárós lakóhelyként!

• 
• 
• 
• 

Emlékeztem, hogy hol van egy virágos, B-nek egy tulipáncsokrot vettünk - tudom, hogy kedveli. Á. már az utcán várt, mivel időben szóltunk, hogy érkezünk, levitt a kikötőbe, ahol a vízen lebegő kolónia házait mutatta meg, majd elmentünk az öböl eredetileg katonai célokra készült modelljének épülete mellett, bemenni nem tudtunk, de el tudjuk képzelni az áramlások megfigyelésére készült, most már látogatható makettet.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Az irodaként használt ipari épületek mellett. Néhány városépítészeti érdekességet is megtudtunk, például hogy azért nem tudják a vasutat ide kivezetni, mert túlzottan megéri azt az épületet fenntartani, ami a nyomvonal és a lehetséges állomás helyén van.

Á-éknál kellemes volt a hangulat, G-t is meghívást kapott, japán származású felesége fáradt volt, így otthon maradt. Néhány utcára laknak, meg vagyok róla győződve, hogy Á. idevonzotta őket :) Vörösboros marhahúsleves a vacsora és egy igazi amerikai pekándiós pite zárja a végén.

Hazafelé azt reméltem, hogy a híd jobban ki lesz világítva...szinte sötétben hajtunk át rajta.