Fura mindig belegondolni, hogy mikor mi itt lefekszünk, otthon már nagyban másnap van. F-val ma reggelre is terveztünk 'találkozót'. T. hívja is, mikor az első mai helyszínre érünk. Kalandosan indul, mivel a Getty Center nincs közel, a város egyik északi kapujában, a 405-ös úton található, ami köztudottan az egyik legsűrűbb ezen a szakaszon. Ma reggel főleg, ezért nagy előny igazán először, hogy a belső sávban haladhatunk. Az utolsó kihajtót is áttervezzük, inkább továbbhaladunk a következőig, és ott kanyarodunk ki, hogy ne kelljen a dél felé forduló pályaszakaszra ráhajtani.

A Getty-hez érünk, azt adja, amit ígért. 15$–os parkolás, utána kábelvasút - a horizontális lift, Otis gyártmány - visz be minket az épületekhez. A központot ingyenesen lehet látogatni, komplett iskolai osztályok, sok turista, de rengeteg helyi is látogatja. Később kiderült, hogy óriási éttermében átlagáron lehet minőségileg étkezni.

Csatlakozunk egy építészeti túrához, a sok adat mellett megtudjuk, hogy nyugdíjas önkéntesek dolgoznak a tájékoztató pontokon és idegenvezetőként, fizetést az adminisztráción kívül a biztonsági őr és a takarító személyzet kap. Elképesztő a hely, nyilván a táj, a környezet miatt is, de maga az épület...fehér, bézs fémburkolatok, a mészkő és az üveg, organikus szerveződése. A következő galéria valószínűleg az építészet iránt érdeklődőket fogja lekötni:

Mindenhol megmutatva a részleteket, körüljárható az épület, harmonikusak az összekötő elemek, több szinten kapcsolódnak egymáshoz a különböző tömbök. A kertben is szép látvány a kaktuszkert a város panorámájával, a sziklákkal kombinált patakmeder, az acélvázas rózsafa, a három színű sombokorsor... :)

Beletekintünk a ma nyílt Erzsébet-kori fotókiállításokba, aztán az ebéd után továbbindulunk. Lefelé kanyarogva Beverly hills villáitól esik le az állunk, aztán a kihagyhatatlan Rodeo drive következik. Ajándék parkolóhely Frank Lloyd Wright egy épülete előtt - valaki gyorsabban távozott, mint tervezte - kávé fagyi, és egy kis sütizés a világmárkák üzletei között. Nagy a fényűzés, de ami meglepő: eddig nem nagyon hallottunk türelmetlen autósokat dudálni. No valahogy ezen a környéken ez szinte folyamatos, mintha türelmetlenebbek lennének az emberek. A fagyinál vásárló elkényeztetett gyermekek hasonlóan érdekességszámba mennek.

Aztán még sötétedés előtt felkanyarodunk Virginia Robinson villájához. Kész arborétum látszik már kívülről is, a kertészek dolgoznak az udvaron... de sajnos a délután egyig tartó látogatási időről már lemaradtunk, főleg hogy az épület parkja csak bejelentkezéssel látogatható. A Greysorne Mansion viszont még 5-ig nyitva, így beállunk a parkolóba. Los Angeles legnagyobb magántelkén gyönyörű klasszicizáló kert, és egy jó állapotú épületcsoport kb. 30 híres film helyszíne is volt már. Az ablakokon is belátunk, gyönyörű faburkolatos tereket találunk. A kilátás természetesen innen is pazar. Belegondolunk, hogy ha nem is ekkora kerttel,de hány hasonló van még errefelé.

Hazaindulunk, mert J-ék meghívtak egy sétára és közös vacsorára. Értünk jöttek a szállodába, találkoztunk J-al is. A 28 éves fiú pilótaként dolgozik utasszállító gépeken. Sétáltunk egyet, majd egy olasz étteremben választottunk magunkat, főételt és desszertet rendeltünk, fehér és vörösbor is került az asztalra. Minden pazar volt, ahogy J. összefoglalta a végén: 25 éve nem találkoztunk, de most olyan természetesen, mintha mindig így lett volna, azzal a különbséggel, hogy nekünk nemsokára vissza kell utazni.

Vége felé szóba kerültek az álmok, így az is, hogy egyszer helikoptert vezessek. A következő pillanatban már azt tervezzük, hogy holnap hogyan kerítsünk erre sort, mivel J. a repülőtéren oktatóként otthon van. 11-re meg is beszélte a találkozót. Nem gondoltuk, hogy még egy ilyen élmény is vár ránk.