Érdekes amerikai reggeli: pirítós vajjal, zselészerű dzsemmel, selfmade palacsintatésztás gofry juharsziruppal, kukoricapehely, kellogs karikák, kétféle tej, feles tejszín, narancslé, löttykávé, forróvíz teához...unott kiszolgálószemélyzet, kb. mindenki mexikói.

Nagyjából mindannyian hajnali fél 3-kor felébredtünk, rövid visszaalvásokkal húztuk ki reggelig. Éjszakai ötlet alapján vezérelve első utunk egy telefontársaság üzlete, ahol 10+40 $-ért (a 10 maga a kártya díja, a 40 a havi kültség) egy hónapra van amerikai telefonszámunk.

Szintén kemény környéken haladunk át, de egy utca, és már a japán negyedben vagyunk benéztünk Nervi által tervezett betontemplomba - épp valamilyen műkedvelő orgonás előadás közben. A négy sarokpilléren nyugvó épületből a sarkokon szép látvány nyílik a környezetre, a belső tér puritán és nagyvonalú.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Következő irány a legendás Lombard street, előtte rövid séta a Union st-en, ahova klasszikus elegáns faházak között jutunk el. 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A szerpentines utca természetesen minden turista listáján szerepel, ezért mi sem hagyhattuk ki. És valóban városképileg, érdekességek szempontjából is csomóponti helyen van: túl azon, hogy a majdnem 50%-os lejtő leküzdésére kialakított szlalompálya önmagában egy attrakció, az utca felső pontjáról látni a börtönszigetet, a másik keleti irányban a Telegraphs hill, nyugatra a Presidio, délről pedig itt ereszkedik le a Cable car a visongó turistákkal. Szóval egy élmény...

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Aztán a fishermens warf az elhagyhatatlan bread bowl-lal (5,75$) és krumplikarikák eléggé megülik a gyomrot, de hát a sirályoknak is enni kell valamit… jutott nekik is.

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Séta a fókákhoz, visszafelé a Pier39-en keresztül. Biztos máskor is nagy a tömeg, de ma sok az amerikai is, nem csak a turista, mivel nemzeti ünnep van.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Az 2$/órás utcai parkolóból átállunk az öböl parti sétány parkolójába és egészen a hídig elsétálunk, nagy csőrű madarakat nézegetünk újdonsült, gyenge alkudozás és a kétes üzleti viselkedésre utaló minden jellemző közepette eredeti áron megvásárolt távcsövünkkel. Ez a hely több film helyszíneként szolgált már.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Visszafelé még egy kör a telegraph hill dombjára felvezető iszonyat meredek utcán, megállni szinte képtelenség, az autók a házakra merőlegesen parkolnak.

Elindultunk T-ék felé, az út a felhőkarcolós belvároson keresztül vezet, közben lassan besötétedik, a Baybridge felé nagy dugóba tömörödnek a kocsik. Több utca felől lehet rákanyarodni a kétszintes, 6+6 sávos pályára. A híd régebbi, és szebb is talán, mint a Golden Gate, mégis a jobb pozíciója miatt híresebbé vált.

Concorde-ban egy kínai bevásárlóközpontban D-nak veszünk egy nagyon szép orchideát (furcsa műanyag termékek között - egyhangúlag azt érezzük - nehezen tudnánk megszokni). T-ékkel rövid beszélgetés után egy Chily étterembe megyünk. Kedves, de korrekt módon távolságtartó kiszolgálást kapunk itt. T. chips mellé salsa-t és babos szószt kér előételnek - nagyon finom ízek -, aztán mindannyian különböző salátákat kérünk. Jót beszélgetünk.

Jó ötlet volt ez a telefon, azóta Á-val is már beszéltünk újra...