A hazaindulás napja. Már este összecsomagoltunk mindent, már csak azon izgulunk, hogy a csomagjaink ne haladják meg a 23kg-os, azaz 50lb (pound) limitet. Ebben a tekintetben nagy rizikófaktor az Ádámtól kapott két 'demizson' kanadai juharszirup. Az elektronikus check-in visszaigazolásainkat szívesen kinyomtatják nekünk a portán, a kijelentkezés olyan gyors, mint a többi helyen.

Még van annyi időnk, hogy Santa Monica partja felé vegyük az irányt, közben Franck O. Gehry saját háza felé vesszük az utunkat. T. valami pazar villára számított, egy egy egyszerű sarki családi ház különböző ipari jellegű toldalékokkal. Az újszerű fa kerítés különösen szép, még egy ünnepélyes érintést is megengedek magamnak a vadonatúj kerítésfalon... :)

Bár csak fél óránk jutott rá, nem maradhat el a búcsú a Csendes-óceántól, lemegyünk a híres mólóra, ahol egy vidámpark is üzemel, de jobban érdekel a víz és a homok. Még maradnánk...

Teletankkal kell visszaadni az autót, és bár sorban állás van, ez a procedúra is csak perceket igényel, a transzfer busz tele van a kocsijukat visszaadó utasokkal. Már csak meg kell találjuk a megfelelő terminálokat, végig kell állni a sorokat, ellenőrzési pontot, már haza is érünk...

Mintegy 16 és fél óra múlva! Visszafelé állítólag nehezebb lesz az átállás, a boeing-en mindent megtesznek, hogy az utunk elviselhető legyen: mozifilmek, zenék közül lehet válogatni. Gyorsan besötétedik, és majdnem ilyen gyorsan ki is világosodik. Gondolatban felidézzük az utazás élményeit, kezdődik az élmények feldolgozása - a reptéri úton is a különböző amerikai emberek viselkedéseiről beszélgettünk. Délután 4 körül indultunk, 7 óra múlva már reggelit szolgálnak fel az ír partoknál.

...

Akármilyen jól is éreztük magunkat, jó lesz újra otthon a szeretteinkkel együtt lenni!